Balogh Tibor festőművész volt a WISZ vendége

Nemrég folytattuk a "Találkozás híres, értéktudatos roma személyekkel"-beszélgetés-sorozatunkat, melynek második alkalmán Balogh Tibor festőművészt köszönthettük vendégünkként. 

Balogh Tibor nem volt ismeretlen a Wáli István Református Cigány Szakkollégium tagjai és munkatársai előtt, hiszen az elmúlt évek során több alkalommal tartott képzőművészeti kurzusokat a szakkollégiumi hétvégék során. Ezúttal azonban csak részben volt szó szakmai ismeretekről: Tibi ezúttal életútjának különböző mesélt. A gyermekotthonokban töltött évektől kezdve azon keresztül, hogy hogyan szeretett bele a festészetbe, egészen napjainkig, amikor művészetoktatói tanulmányait igyekszik lezárni. 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem első roma származású hallgatója arról is beszélt, hogyan találta meg identitását az életben, és hogyan jutott el híres festmények másolásától a saját művészetének megtalálásáig. 

Egyik hallgatónknak, Godó Katalinnak a következő gondolatok jutottak eszébe Tibi szavait hallgatva:

"Leginkább az fogott meg, amikor egy teljesen banális, hétköznapi szituációt mesélt el, amely igazából bárkivel megtörténhet, vagy meg is történt már, csak nem tulajdonított akkora jelentőséget neki, mint Tibor, akinek szemléletére, művészetére ez mégis nagy hatást gyakorolt. Hogy miről is van szó? Elmondta, hogy egyszer egy buszon, kapaszkodás közben az ablakon át megpillantotta saját tükörképét, de az, amit ott és akkor látott az arcán, idegen, furcsa volt számára. Ekkor rájött, hogy az, ahogyan őt mások látják, azaz amilyennek mutatja magát, nem egyezik azzal az énképpel, ami őbenne magáról élt.

Úgy érezte, az arc nem tükrözte hűen azt, aki ő valójában. Nem látta, hogy az az arc önazonos lenne. Ez a jelenség, amikor kívülről rálátott önmagára, arra a felismerésre késztette, hogy „ezen az arcon még dolgoznia kell”, azaz dolgoznia saját lelkén, hogy mimikája visszaadja lelkének érzéseit. S így indult el az önismeret, önfejlődés rögös útjain; verseket olvasott, kereste saját hangját, útját, miközben kereste önmagát is. Bennem csak egy kérdés merült fel: vajon én mit látnék saját tükörképemen? Vagy a kedves olvasó? Próbáltuk már elemezni, megérteni, kik is vagyunk, miközben néztük saját tükörképünket? Mit jelent számunkra egyáltalán önmagunk lenni?" 

A Balogh Tiborral történt beszélgetés videofelvételét hamarosan teljes terjedelmében elérhetővé tesszük felületeinken.

Az eseményen készült képek ide kattintva érhetőek el.

Dezső Attila
Fotó: Dezső Kinga Julianna