Meglepett, milyen nyitottak az emberek a Wáliban

Élete a zene, és nagy álma, hogy egyszer nagybőgősként játszhasson egy zenekarban – Nagy Ádám mindent megtesz céljai eléréséért, amelyhez a WISZ támogató hátteret nyújt számára.

Hol találkoztál először a szakkolival?

A 2018-as Campus Fesztiválon dolgoztam, amikor a Civil Faluban belefutottam a WISZ sátrába. A munkatársaktól és a szakkollégistáktól sok mindent megtudtam az intézményről, nagyon megtetszett, majd a honlapon is utána olvastam – így döntöttem el, hogy jelentkezek.

Milyen volt az éved itt?

Ahogy látom, mindenki nyitott a másik felé – ez meglepetésként ért, de nagyon jó látni, milyen remek közösség alakult ki itt. Jól éreztem magam, sikerült sok társammal összebarátkoznom. Együtt megyünk moziba, bevásárolni, vagy más, közös programot szervezünk. A hétvégéket is nagyon szerettem: a nyilvános beszéd kurzus, vagy a szegedi kirándulás a legemlékezetesebb számomra.

Cselló szakon kezdtél a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, ma már nagybőgőzől – honnan a zene szeretete?

Családi múltja nincs, gyerekkoromtól kezdve azonban folyamatosan jártam zeneiskolába. Középiskola befejezése után sajnos nem volt lehetőségem arra, hogy ezt folytassam, ezért más irányba indultam el. Elvégeztem egy marketinges okj-képzést, majd dolgozni kezdtem. Öt évvel ezelőtt egy zeneiskolában foglalkoztattak kulturális munkatársként – éppen akkoriban, amikor meg tudtam venni életem első csellóját. Az iskolában megismertem egy fiatal, lelkes tanárnőt, aki megerősített abban, hogy ha komolyan szeretnék ezzel foglalkozni, akkor még nem késő. Elvitt néhány tapasztaltabb tanárhoz, hogy bemutassam, mit tudok – ide, Debrecenbe is, ahol inspirációt kaptam az egyetemi jelentkezéshez.

Miért esett a választásod mégis a nagybőgőre?

A középiskola elvégzése után három évre abbahagytam a csellózást, ami hatalmas kiesés, ha zenei pályára készül valaki. A nagybőgőről pedig azt mondták, hogy azzal a csellós tapasztalattal, amivel rendelkezem, nagyon gyorsan haladnék a tanulásban – egyébként két és fél éve, hogy elkezdtem játszani ezen a hangszeren. Idővel egyre inkább megerősödtem abban, hogy jól döntöttem, amikor nagybőgőzni kezdtem a cselló helyett, és egyre többen segítenek nekem, akár az egyetemen kívül is. Eleinte furcsa volt munka után ismét bekerülni az oktatásba, de hamar vissza tudtam rázódni, és minden a megfelelő kerékvágásban halad.

Ha jól tudom, már sikerült saját hangszerre is szert tenned, igaz?

Márciusban elkezdtek érdeklődni a csellóm iránt – úgy, hogy nem is hirdettem meg azt! Nagyon hozzám nőtt, sokat dolgoztam érte, így vonakodtam az eladásától, de végül belementem, hiszen már csak hobbiból csellóztam. Az árából viszont sikerült vásárolnom egy saját nagybőgőt, mindezt két napon belül! Ráadásul év végén már nagybőgővel mutatkozhattam be az egyetemi zenekarban egy koncert keretein belül.