Szakkollégiumi hétvége? Ide nekünk az oroszlánt is!

Hajtás egész héten? Zh-k és beadandók sora? Teljesítésre váró egyetemi kötelezettségek? Noha a WISZ tagjai minden kihívásnak eleget tesznek, az év utolsó heteiben is bebizonyították, hogy több hétvégén keresztül képesek teljesíteni. Az esemény az EFOP- 3.4.1 -15-2015-00004 számú „A Wáli István Református Cigány Szakkollégium szakmai fejlesztése ” projekt keretében valósult meg.

Mi, szakkollégisták hamar megtanultuk, hogy az egész hétvégés előadások roppant fárasztóak tudnak lenni, ez azonban kellemes, hiszen empatikus szakembereink, akik hívei a fejlődésnek és a szakkollégisták jólétének, egyre több tréninggel kedveskednek nekünk, amelyek során számos tapasztalatot szerezhetünk önmagunkkal és másokkal szemben. Megismerhetjük, hogyan viselkedünk különböző szituációs helyzetekben, s főként, hogy mennyire vagyunk együttműködőek. Ilyenkor a humor sem maradhat el – ha jó a hangulat, akár estig is kibírjuk! 

Mert a cigány szakkollégisták roppant szívósak tudnak ám lenni. Péntek délután 15 órától majdnem 21 óráig is a fejünkbe lehet tömni a tudást, főleg, ha az ilyenkor megszokott bőséges vacsora után – melyet a szakkollégium biztosít számunkra – a tréninget tartó szakemberek nem szerénykednek a játékban sem. Az egyetemi és főiskolai órákon túl még átlagosan havi egy szakkollégiumi hétvégén külön oktatásban részesülünk. Azt hiszem, igazán nem foghatják ránk, hogy nem vagyunk fejlődésorientáltak: Az egyetemi kötelezettségeinken fölül még a szakkollégiumi teendőinknek is eleget teszünk, a utolsó hétvégénken péntek délutántól szombat estig az asszertív kommunikáció csínját-bínját sajátíthattuk el.

A szakkolis hétvégék programjain önismeretet és kommunikációt tanulunk, személyiségfejlesztő tréningeken veszünk részt, gyarapítjuk az egyházi és a pénzügyi ismereteinket is, és még a képzőművészetbe is belekóstolunk. Egyik vasárnapunk a következőképpen nézett ki: délelőtt istentiszteleten vettünk részt, délután pedig Balogh Tibor magyarországi cigány képzőművész kalauzolt el minket a képzőművészetek világába. Ebéd után a debreceni Kölcsey Központ felé vettük az irányt, ahol szebbnél szebb képeket csodálhattunk meg. Bevallom, jómagam nemcsak a gyönyörködés miatt időztem el annyit egy-egy alkotás előtt, de a gondolkodás is ott tartott, amíg azon rágódtam, vajon mit akar sugallni a művész.

Délután ismét Balogh Tibor segítségével bővíthettük ismereteinket, nemcsak kortársai és önmaga munkásságáról, de elődeiről is alázattal és tisztelettel mesélt. Látszott rajta, mennyire fontos számára a művészet. S mint oly sok előadó, aki örül annak, ha minél többet foglalkoznak hőn szeretett érdeklődési körével, ő maga is interaktívvá varázsolta a vasárnap délutánt, próbára tette a mi kreativitásunkat is: montázsokat állíthattunk össze három csoportban, „A test a lélek temploma” címmel.

Sokszínűségünkről tanúskodott az, mennyire különbözőképpen oldottuk meg ezt a feladatot, és egyértelműen kikristályosodott, hogy cigányok és nem cigányok nagyon sok mindenre képesek együtt!

Godó Irén
Elsőéves szociálpolitika mesterszakos hallgató