Az áhítatok mindig az életemről szólnak – Beszélgetés Szarka Petrával

2018. november 28.

A tanítónőnek készülő Petra régóta a gyerekek közötti munkára készül, de már a sajátjai nevelését is várja – a Wáli István Református Cigány Szakkollégium egyik új hallgatója mesélt az életéről.

 

Honnan érkeztél hozzánk?

 

Egy kis lélekszámú Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluból, Jándról származom. Az általános és középiskolát Vásárosnaményban végeztem, melyet követően a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakára jelentkeztem. 

 

Miért éppen ezt a képzést választottad?

 

Iskoláskorom óta erre készülök, nagyjából 7-8. osztályos koromban dönthettem el, hogy gyerekekkel akarok foglalkozni, óvodapedagógusként, vagy tanítóként. Gimnázium alatt utóbbi mellett döntöttem, noha még nem vetettem el, hogy az óvodapedagógusit is elvégzem majd.

 

Hogyan bírsz velük?

 

A kicsik nagyon aranyosak, az idősebbek viszont… mit mondjak, kamaszodnak! Nem is bánom, hogy nem vettem célba a középiskolai tanári pályát. J Jelenleg minden adott a diplomához, hiszen nemrég megszereztem a nyelvvizsgát is.

 

A célod egyértelmű, de vannak-e más terveid a jövőre?

 

Igen, fiatal anyuka szeretnék lenni, úgy gondolom, már készen állok rá, hogy családom legyen – persze csak az egyetem elvégzése után.

 

Honnan hallottál a szakkollégiumról?

 

Lakatos Tamás egykori WISZ-hallgatótól, illetve a DRHE egyik munkatársától. Utóbbi adta meg Lovász Marci telefonszámát, és bátorított arra, hogy tájékozódjak az intézménnyel kapcsolatosan. A lelkészünk nagyon készségesnek bizonyult, örömmel mesélt arról, hogy a szakkoli milyen képzéseket és lehetőségeket biztosít a hallgatóinak.

 

Eddig hogy tetszik a légkör?

 

Eleinte furcsa volt a kicsi épület, hiszen nagyobb kollégiumokhoz voltam szokva, több száz emberrel. Itt családias a hangulat, amely már a felvételin érződött, és egy csapásra szimpatikussá vált az intézmény. Bárkihez odamegyek, szívesen segít, annak pedig szintén örülök, hogy közös programokon veszünk részt a szakkollégiumi hétvégék keretein belül.

 

Szeretném kiemelni az áhítatokat, talán ezek a legjobbak a WISZ-ben. Otthon is jártam templomba és az egyetemen is, az itteni alkalmak témái azonban folyamatosan az én életemről szólnak, és mindig segítenek a hét próbáiban.

 

Dezső Attila
Fotó: Vargosz

Partnerek