A legfontosabb, hogy keresztény a szakkollégium – Beszélgetés Pető Tamarával

Jó érzés hallani, hogy hallgatóink többségének a Wáli István Református Cigány Szakkollégium keresztény szellemisége jelenti a legfőbb vonzerőt. Az első éves egyetemista Tamara sincs ezzel másként – ismerjétek meg őt közelebbről!

Mivel foglalkoztál az elmúlt években?

Középiskola után úgy döntöttem, hogy még gyűjteni akarok az egyetemi tanulmányaimra, ezért kicsit több, mint két évet Németországban töltöttem, ahol többek között gyerekekre vigyáztam és éttermi kisegítőként dolgoztam.

Nyelvtudás terén tudtál fejlődni?

Mindenképp, hiszen sikerült megszereznem a középszintű nyelvvizsgát – mindezt úgy, hogy ott kezdtem el tanulni a németet. De nem csak ebben segített a kint töltött időszak: sokkal felelősségteljesebb lettem, megtanultam gondoskodni magamról. 

Milyen szakon kezdted el a tanulmányaidat?

A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karán, dietetika szakon tanulok, és leginkább a családban tapasztaltak miatt választottam ezt az irányt. A magas vérnyomás, a cukorbetegség több szerettemnél is előfordult korábban, és láttam, mennyire hasznos tud lenni, ha az ember odafigyel a táplálkozásra.

Hol tervezed hasznosítani a megszerzett tudást?

Evészavarral küzdő embereken szeretnék segíteni. Németországban azt tapasztaltam, hogy a klinikákon külön csapat foglalkozik egy-egy személlyel. Például kezelőorvos, pszchiáter, pszichológus és dietetikus is – mindannyiukra szükség van ahhoz, hogy helyreálljon az illető egészségi állapota. Én azzal szeretnék hozzájárulni az emberek jólétéhez, hogy elmondom nekik, mit és mit ne egyenek, hiszen az étel hihetetlenül sok mindent befolyásol testünk működésében. Ez az egyik része, a másik pedig, hogy szeretnék afféle „aktivista”-szerepet betölteni a társadalomban. Főleg a fiatalokat céloznám meg a helyes táplálkozási szokások megtanításával, hiszen tapasztalataim szerint – főleg lányok esetében – szinte alig van olyan, aki ne találkozna élete során valamilyen evésszavarral, még ha nem is anorexiáról, vagy bulimiáról beszélünk.

Miért keltette fel érdeklődésedet a WISZ?

Ismerősök útján találkoztam vele – egy barátnőm ismerőse járt ide, aki elmondta, milyen előnyökkel jár a szakkollégiumi tagság. Számomra az számított leginkább, hogy keresztény intézményről van szó. Korábban eléggé tartottam attól, hogy olyan koliba kerülök be, ahol sokan vannak, gyakori a bulizás, és hiányzik a magánszféra. A másik az ösztöndíjprogramba történő bekapcsolódás, hiszen korábban azon gondolkoztam, hogy dolgozni fogok egyetem mellett – így azonban jobban tudok fókuszálni a tanulmányaimra.

A szakkollégiumi életben mi tetszett leginkább?

A közösség – és nem feltétlenül azért, mert kevesebben vagyunk, mint egy átlagos egyetemi koliban. Itt sokkal természetesebb a barátkozás. Ha programot kell mondani, akkor a Független Színház látogatására esne a választásom. Az interaktív önkifejezés, egymás mélyebb megismerése összehozott minket.

Mivel foglalkozol szabadidődben?

Leginkább olvasok, főleg életrajzi könyveket, pszichológiai kiadványokat, de egyre jobban érdekel a grafológia is.

Dezső Attila