Ha egy közösség és lelki élet kapcsolatáról van szó, a kettő nehezen elképzelhető személyes találkozások nélkül. A Wáli István Református Cigány Szakkollégiumban azonban ezt nagyrészt sikerült a koronavírus okozta veszélyhelyzetben digitálisan megoldani. A fizikai távolság melletti lelki közelségről, valamint a tanév második részének kihívásairól Lovász Márton, a WISZ lelkésze mesélt.
Rostás Melinda vagyok, jelenleg harmadéves orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikus szakos hallgató, és immáron másfél éve a WISZ tagja vagyok. De hogy hogyan is jutottam el eddig?
A Wáli István Református Cigány Szakkollégium történetében először került sor házi konferenciára online, ahol intézményünk munkatársai és az eredményről szavazó zsűri tagjai részben a szakkollégiumból, részben pedig interneten keresztül kapcsolódtak az előadásaikat teljes egészében a virtuális térben tartó hallgatókhoz.
Egyetemistának lenni sokkal felelősségteljesebb, mint középiskolásnak. A legtöbben ilyenkor kerülnek el először huzamosabb időre otthonról. Ebbe a teljesen új környezetbe nem mindenkinek könnyű belerázódni, különösen fontos hogy az iskola mellett legyen egy jó közösség, amihez tartozhatsz. Ilyen jó közösség a Wáli István Református Cigány Szakkollégium.
Számomra a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumba való bekerülés nem volt előre tervezett, azonban hamar kiderült, hogy az egyik legjobb dolog, ami egy kezdő egyetemistával történhet, amikor kikerül „egyedül” a nagyvilágba.
Ilyen és ehhez hasonló motivációs gondolatokat gyűjtögettem magamnak középiskolás koromban. Szerettem volna érettségi után egyetemre jelentkezni, de több akadály is eltorlaszolta az utamat és nem igazán tudtam, hogyan fogjak neki a dolgoknak. Egyedül csak abban voltam biztos, szeretnék még tanulni.
Nagy Ádámnak hívnak, a Debreceni Egyetem nagybőgő szakos hallgatója vagyok, és már lassan két éve a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) tagja. Az itt eddig eltöltött idő alatt számos pozitív dolog történt velem.
Kedves Olvasó, Leendő Szakkollégista! Az én nevem Lakatos Attila, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar biológia szakos tanulója vagyok. Kicsit szerteágaznak a gondolataim, hiszen nagyon sok mondanivalóm van, de akkor kezdem a legelejétől.
Mindannyian más adottságokkal születünk, de a lehetőségeket mind megérdemeljük. Egy betegség, más bőrszín, rossz körülmények nem állhatnak a boldogulásáért dolgozó ember útjába.
Kovács Máté vagyok, jelenleg a Debreceni Egyetem Műszaki Karán tanulok, mint gépészmérnök. Mindig is érdekelt az informatika, így nem volt kérdés számomra, hogy ebbe az irányba fogok tovább tanulni. 2018 őszén fel is vettek az Informatika Kar Mérnökinformatikus képzésre, azonban elég volt egy félév, hogy rájöjjek, ez mégsem az én területem, így passziváltattam a tanulmányaimat.
