„Szakkollégiumunk csapata kiállta a veszélyhelyzet próbáját” – Interjú Mózes Áron WISZ-igazgatóval

Komoly kihívással találta szemben magát a személyes kapcsolatokat fókuszába helyező debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium a COVID-19 világjárvány miatt – ám Mózes Áron büszkén tekint vissza a 2019/2020-as tanévre, hiszen az intézmény hallgatói és munkatársai egyaránt remekül vették az eléjük kerülő akadályokat. Alábbi interjúnkban a WISZ igazgatója tekintett vissza erre az időszakra.

Milyen gondolatokkal tekint vissza a WISZ elmúlt tanévére?

Több mindenért hálás vagyok. Először is, egyre kiérleltebb és koncentráltabb tevékenységet folytatunk a szakkollégiumban. A munkatársi csapat feladatai letisztultak, a hallgatói közösség pedig folyamatosan erősödött. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a fókuszban továbbra is a szakkollégistáink tanulmányi, szakmai előmenetele áll.

Milyen kihívásokat támasztott a koronavírus okozta veszélyhelyzet az intézmény elé?

A COVID-19 világjárvány mérlegre tette, hogy a közösség mennyire marad közösség akkor, amikor sokkal ingerszegényebb kapcsolatban vagyunk egymással. Úgy gondolom, hogy a csapatunk kiállta a próbát. Jó példa erre a tanév végi online egymástól tanulás, ami a korábbi házi konferenciánk utódja. Ezen mindenki odatette magát, nagyszerű előadásokat tartva, de élvezettel és elismeréssel hallgatva, nézve mások prezentációit is.

Milyen kulcspillanatokat emelne ki a tanévből?

Ilyenek voltak a nyári, illetve téli felvételijeink, melyekkel – pozitív értelemben – túlvállaltuk magunkat, azaz túlléptük a harmincas szakkollégiumi létszámkeretet. Az első félévben 34, de a másodikban is 31 hallgatónk volt. Ennek ellenére sikerült úgy beosztani az erőforrásainkat, hogy többen férjenek hozzá a támogatott egyetemi képzéshez, és lehessenek részesei a programunknak, tagjai a közösségünknek.

A tanévben kiemelkedőnek tartom a normálból rendkívüli üzemmódra való átállást, hiszen korábban soha nem látott helyzetbe kerültünk azzal, hogy fizikailag hónapokig nem volt kapcsolatunk egymással. Gyors és jó döntéseket tudtunk hozni mind a hallgatóinkat, mind pedig a szakmai tervünket illetően. El tudtuk érni például, hogy néhány – haza menni nem tudó, vagy határon túli – hallgató bent maradjon a kollégiumban. Ugyanakkor, megfelelő informatikai hátteret teremtve, szinte teljes értékű szakmai programot tudtunk megvalósítani.

Más dimenzió, de az adventi vacsoránkon a közösség intenzív megélése is remek élmény volt mindannyiunknak. Amit még építő alkalomnak tartottam, minden vendégünk számára, az az Oláh Gergő énekessel folytatott pódiumbeszélgetésünk volt.

Az év egyik legkomolyabb eredményének azonban bizonyára a hallgatói önkormányzatiság megszilárdulását, fejlődését lehet tekintenünk. Voltak erre próbálkozásaink korábban is, most azonban minden tekintetben agilis csapat állt össze a Hallgatói Tanácsban. A veszélyhelyzet természetesen kicsit visszavetette a hatékonyságot, a tanács tagjai viszont addig remek programokat szerveztek, és partnereink voltak kérdéseikkel, illetve konstruktív támogatásukkal egyaránt.

Hogyan sikerült a szakmai tervet offline-ból online térbe átvinni?

Más oktatási intézmények szakembereivel, illetve informatikusokkal folytatott beszélgetéseket követően úgy döntöttünk, hogy a Microsoft Teamst, a Skype egy továbbfejlesztett verzióját vetjük be. Miután megvolt az eszköz és az azzal adott technikai keretek, következett a szakmai programunk távkapcsolatban is megvalósítható változatának részletes kidolgozása. Örömmel tekintek vissza erre az időszakra, mert ha nem is teljes egészében, de a szakmai tervünk túlnyomó többségét sikerült így végrehajtanunk. 

Milyen közeli, illetve távoli tervei vannak a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumnak?

Noha most a nyelvvizsgakényszer megszűnt a felvételnél, az emelt szintű érettségi jelentette kötelezettség nem. Lesznek olyan felsőoktatási szakok, melyekre csak ennek teljesítésével lehet bejutni. Egyik célunk, hogy a középiskola és az egyetem között tudjunk hidat építeni a hátrányos helyzetű tanulóknak, hallgatóknak, azoknak, akiknek például az emelt szintű érettségi követelménye mellett, még nehezebb lenne bejutni a felsőoktatásba megfelelő középiskolai támogató rendszer hiányban.

Másik tervünk a középiskolások differenciált hátránykompenzálása a szakmához és/vagy diplomához való jutásának folyamatában. Egy országos statisztika szerint, a szakképzésben (régi terminológa szerint: szakmunkásképzésben) részt vevők közel egyharmada képzettség nélkül hagyja el az intézményeket. Az is igaz, hogy ennél a Debreceni Szakképzési Centrum jobb kimenettel büszkélkedhet. Mindenképpen jelentős azonban a fiatalok száma, akik szakmát nem szerezve, potenciális munkanélküliként hagyják el az iskolarendszert. Nekünk az átfogó célunk, hogy mindenki a lehető legjobban kibontakoztathassa a képességeit. Lesz, akiből pl. egy jó és sikeres asztalos lesz (nagy hiány van belőlük), de lesz, aki a technikusi vizsgáig, vagy az egyetemig, tudományos munkáig tud eljutni. Ehhez szeretnénk hathatós, személyre szabott segítséget adni, nem csak a szakmát szerzőkre, vagy csak az „elitre” fókuszálva.

Egyházi intézményként olyan hozzáadott értéket építünk be a jelenleg is meglévő hátránykompenzáló rendszerünkbe, mely mindenkinek a hasznára válik. Olyan, középiskolás korosztályra szabott segítő-támogató rendszer az álmunk, amelyben „mindenki addig futhat, amennyi benne van”. Azon szeretnénk dolgozni, hogy a kibontakozásnak ebben a korosztályban se a hátrányok szabjanak gátat.

Terveink között szerepel továbbá egy olyan oktatási és kulturális központ létrehozása, amelyben egyrészt a fent említett szakmai tervünket valósítanánk meg, másrészt teret kaphatnának a konferenciáink, különböző előadások, kulturális rendezvények (például a táncházunk, kiállítások, stb.). Mind ezekre tekintve, határozott szándékunk, hogy az a keresztyén szellemiség, melyet eddig is tevékenységünk origójának tekintettünk, az egyre több rétű munkánkat továbbra is meghatározza.

Szöveg: Dezső Attila
Fotó: Dezső Attila, WISZ