Au pair vagyok Angliában - Borsi Noémi élménybeszámolója

Mivel élelmiszermérnöki BSc diplomámat már 2017 decemberében megszereztem, a szeptemberben kezdődő mesterképzésig több mint egy fél év állt és áll a rendelkezésemre, hogy valami hasznos és izgalmas dologgal töltsem meg. Úgy döntöttem, hogy januárban kiutazom Angliába au pairnek, ami azt jelenti, hogy egy kulturális csereprogramban vehetek részt, melynek keretében egy angol család tagjává lehet válni egy időre, némi háztartásbeli, gyerekekkel kapcsolatos munka elvégzéséért cserébe. A nyelvtanulás szinte garantált, ráadásul új emberek és helyek megismerésére ad lehetőséget.

A fogadó családot egy közvetítő honlapon keresztül találtam meg, ahová nagy reményekkel indultam el, az év legzordabb időszakában, télen, ráadásul egy világtól elzárt farmra. És itt kezdődött el az, ami minden hasonló helyzetben lévő ember rémalma lehet: a család, akikhez költöztem, sajnos csak egy olcsó bébiszitter-alternatívaként fogadtak. Két pici gyerek pótmamája, és háztartásvezető lettem szinte teljes munkaidőben, egy hatalmas, hideg házban.

Húsvét a farmon

Rengeteget kellett dolgoznom, takarításból, főzésből és ezekkel egyidőben a gyerekek felügyeletével teltek hétköznapjaim – bevallom, nem erre számítottam. De a nehézségek és számtalan rossz élmény ellenére életem egyik legjobb időszaka is volt egyben, mivel megtapasztaltam Istennek a kegyelmét és szeretetét, és az imáimat is meghallgatta.

Egy keresztény közösségért fohászkodtam, akikhez csatlakozhatnék az itt eltöltött idő alatt, és találtam is, ráadásul egy magyar keresztény gyülekezetet, ahol szintén nagyon sok kedves embert ismertem meg, akik között már az első találkozás óta otthon érzem magam. Azután, hogy bekapcsolódtam a közösségbe, már sokkal inkább könnyedebben teltek a hétköznapok, viszont minél inkább megtapasztaltam azt, hogy mennyire támogatják egymást az emberek a gyülekezetben, annál inkább vágyódtam el az első angol lakóhelyemről. Így ezek után már egy új fogadó család megtalálásáért kezdtem imádkozni. Rövid idő után rájuk is találtam, ráadásul ők éppen abban a kisvárosban élnek, ahol az itteni barátaim nagy része is lakik.

Arcfestés, egy átlagos iskola utáni délutánon

Gondolkoztam azon, hogy a tervezett szeptemberi hazautazás helyett hamarabb hazamegyek, de örülök neki, hogy nem tettem, és adtam egy esélyt annak, hogy ne nagy csalódásokkal térjek vissza Magyarországra. Így áprilistól kezdve egy nagyon kedves család életének lehetek részese, ahol valóban úgy érzem magam, mintha családtag lennék: itt angolul és olaszul beszélnek, mivel az édesanya angol, az édesapa pedig olasz. Itt is érnek nehézségek és kihívások, de sokkkal könnyebb együttműködni olyan emberekkel, akik támogatnak és értékelnek.

Abingdon, ahol jelenleg élek, Oxford mellett van, így széles választéka található a legjobb nyelviskoláknak a közelben, de a híres egyetemváros számtalan egyéb, fiataloknak való programot kínál. Az álmodó tornyok városa nevet pedig büszkén viselheti az egyetemi épületek építészetét tekintve, de számos templom és múzeum is szépíti a belvárost, mely kiváló hely a szabadidő eltöltésére.

Oxfordban, az álmodó tornyok között

Eddigi kirándulásaim során jártam Shakespeare szülővárosában, Stratford-upon-Avonban, Londonba több alkalommal eljuthattam, ahol megtekinthettem a legfőbb turistalátványosságokat: jártam a British Museumban, a Natural History Museumban, valamint Royal Albert Hallban, ahol részt vehettem egy évente megrendezett, Prom Praise nevű koncerten is.

Prom Praise 2018 a Royal Albert Hallban

Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy aki hasonló kalandon gondolkozik, vágjon bele, ha van rá lehetősége. Bár tanácsként talán annyi, hogy jó mindenre felkészülni, és hasonló tapasztalatokkal rendelkező embereket is érdemes megkérdezni élményeikről – más au pairektől én is sokat tanultam, és életre szóló barátságokat kötöttem.

Tengerparti látogatás vasárnapi istentisztelet után

Ami számomra meglepő, az az, hogy nem kell teljesen az embernek beilleszkednie egy másik kultúrába, mert Angliában szinte minden népcsoportnak él itt egy kisebb, vagy nagyobb közössége. Tehát valójában egy kis szeletet kaphatsz a saját hazádból is, így kevesebb az esélye annak is, hogy honvágya legyen az embernek – bár bevallom, azért a hűvös nyári napokon nagyon is hazavágyódik majd a szívem.

Borsi Noémi